Dean Potter profi sziklamászó, bázisugró. Rendkívüli figura, aki biztosítás nélkül, szabadon, rekord sebességgel mászik fel hatalmas sziklafalakra, majd szárnyas ruhájában a mélybe veti magát, és “repül”. Előszeretettel sétál át két sziklafal között kifeszített kötélen.

2009-ben az “Év kalandora”, nemzetközileg is többszörösen díjazott legendás extrémsportoló. És persze halott.

Boldog ember az, aki annyira szeret valamit, hogy elmegy a végsőkig, hogy azt újra és újra átélhesse? Értékesebbnek tartja az életet az az ember, akit a halál időről időre megérint, majd elereszt?

Az én átkom a semmilyenség. A semmilyenség olyan valami, amitől teljesen elveszel, de csak azután, hogy elkocsonyásodsz, kiszáradsz, és elporladsz.

Ez sokáig tart, némelyünknél egy egész életen át, és rendkívül fájdalmas elfoglaltság. Kezdetben évekig csak keresed a te saját gesztenyédet, ami boldoggá tesz, amitől igazán élsz, ami csak rád vár, neked termett, és kizárólag te érzed igazán az ízét. Az a rohadt gesztenye viszont nincs sehol. A tíz körmöddel kaparod kétségbeesetten a földet, már teljesen bemocskoltad magad, és lassan ki is merülsz. Alkudozol. Már nem kell nagy, fényes gesztenye, elég egy fél is, elég egy kukacos is, elég egy aszott is, de az hadd legyen a tiéd!

D.P-nek jellegzetesen nagy orra van. Ennek megfelelően ő már önmagában is valamilyen. Ráadásul a Potter nevet viseli, tehát átjut a 9 és ¾. vágányon, hogy két világ tudása egyesülhessen benne. Minden izmát átjárja a varázslat, mégis matematikai pontossággal pörög a fejében minden mozdulat, és információ.

Viszont D.P is egy átokkal született. Ő nem csupán a gesztenyét találta meg, hanem a képességet is, amivel eggyé válhat vele.

Engem főleg a “kötéltánca” érint meg.

22 vagyok, és gyanítom, hogy ebből már nem lesz semmi. Teljesen átlagos vagyok. Talán a fenekem kicsit nagyobb, mint az átlag, de még az se annyira, hogy feltűnő legyen.

Még mindig nincs álmom, nem létező álmokat pedig nem tudok kergetni.

Néha úgy döntök, hogy D.P. egyik álmát akarom.

Ilyenkor becsukom a szemem, és a folyosón a linóleum kissé szétcsúszott illesztéseinél a lábujjaimmal kitapogatok egy egyenes vonalat. Nagyot sóhajtok, hogy teljesen kitisztuljon az elmém, és elindulok a képzeletbeli kötélen. Alattam mély völgy, körülöttem morajlik a hegy, érzem a csípős szelet az arcomon. Élesen kirajzolódik előttem a túloldal, ahová át kell jutnom. A kötél finoman himbálózik a súlyom alatt. A karom, és az ujjaim a levegőben táncolva őrzik az egyensúlyomat. A testem teljes összhangban van azzal, ami körülvesz. Minden mozdulatomnak értelme van. Jöttem valahonnan, és tartok valahová. Követem a kifeszített kötél vonalát. Van célom.

Minden rám figyel, de nem befolyásolja semmi a pillanatot. Tudom, hogy képes vagyok megtartani magam. Nem félek. A mélység utánam nyúl, de nem ér el. Az én döntésem lesz, ha ma odaadom magam neki.

Már éppen átjárna a világegyetem tökéletessége, mikor hangos berregéssel megszólal a csengő, a szomszéd hangját hallom, és hirtelen szertefoszlik a kép.

Pár évvel később már annyira történik velem az életem, hogy régóta eszembe se jut D.P.

Épp a rántást kevergetem, mikor a tévében bemondják a halálhírét.

Aztán kiderül, hogy az utóbbi években tiltott helyekre mászott, öntörvényűvé, túlontúl versengővé vált. Meglepő módon sokszor a kutyájával a hátán ugrott.

Néha borongós, erősen melankólikus hangulat lett úrrá rajta. Ha tehette meditált, de csak az ugrással tudta elérni a belső békét.

Egész életében egy feszítő belső kényszert érzett, ami mindig a nyomában járt, beszélt hozzá, mételyként tekergett az elméjében. Egyszerűen képtelen volt ellentmondani neki.

D.P. a saját kényszeressége miatt vált legendává? Hát nem volt teljesen szabad?

Elképzelhető, hogy magányos volt az önmaga választott életben?

Talán nem is volt boldog? Mit hajszolt még ennyire?

Különös. Hisz mindene megvolt, amire ember vágyhat.

Lenézek a kerekedő hasamra, és megsimogatom. Remélem a bennem növekvő kis élet már most is álmodik valamiről, valami eget rengetőről. Szerintem fényes, gesztenyebarna haja lesz, és remélem, hogy a homlokára is kerül majd egy halvány tűzfolt.