Írhatnál már egy Mikulásos történetet is! Tudod, hogy minden évben úgy várjuk! - hallatszott be a szemrehányás a fürdőszobába. Az Író a vécén ülve mérgében rádobta a mosógépre a két hetes Nők Lapját. - Hát nem igaz, hogy itt sincs nyugta az embernek.- morogta, majd teátrális mozdulatokkal kitört a rejtekhelyéről, és megfenyegette a feleségét, hogy olyan Mikulásos történetet ír neki, hogy egy életre megemlegeti. Az Író becsapta maga után a dolgozószobája ajtaját, feltépte a laptop tetejét, és érezte, hogy azonnal szőni kezdi magát egy pukkancs kis novella. 

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Emberünk átlag kispolgár, különösebb ismertetőjegye nincs. Egy középmagas, középkopasz, középvezető, két kisiskolás gyerekkel, három sor saját paradicsommal a hátsó kertben, és egy igen impozáns, rendkívül kényelmes kanapéval a nappaliban, amely az ő nap végi nyugvópontja, megmentője, mindenkori lelki társa. 

Felesége látszólag hasonlóan jellegtelen, de mindig van egy ide-oda himbálózó huncut hajtincse, és egy lakk babydollja a ház legtitkosabb zugában.

Házasságuk jól bevált érdektelenségében sem tudja a férfi figyelmét elkerülni, hogy az asszony minden év novemberében kivirul. Nem veszekszik, sőt, mosolyog, és meglehetősen fellendíti a környék szépségiparát is. Ki tudja, talán a karácsonyi készülődés érinti meg ilyen mélyen? A nők tényleg megbuggyannak ilyenkor. Csak ez lehet az oka, mert mást egyszerűen nem talált, pedig tisztességes férj módjára, kötelességtudóan kereste. 

Aznap éjjel a férfi egy pillanatra felébredt. Valami zajt hallott a tetőről, de végül nem tulajdonított neki jelentőséget. A felesége nem volt mellette, viszont ő túl fáradt volt ahhoz, hogy ez hiányérzetet okozzon. Visszaaludt. Nem sokkal később ismét felébredt a nappali felől beszűrődő hangokra. A férfi kibotorkált. Alig hallható csilingelés, és mézeskalács illat ülte meg a teret. Először a tele puttyonyt pillantotta meg a tévé előtt, aztán az asszonyt, ahogy az Ő semmihez sem fogható, világot jelentő kanapéján a Mikulással ölelkezik két bögre kakaó felett. Ebben a pillanatban minden ráhagyás, minden eltűrés visszatükröződött a falon lévő cinkosan kacsintó rozsdamentes acél konyhakésben. Lerántotta a kést, és már rohant is vele a puttyonyt éppen a hátára kapó férfi felé. 

Úgy tűnik sajnálatos módon idén nem kapott elég altatót a férj. Ez látszott azon is, hogy pillanatok alatt a Mikulás után vetette magát, és szinte együtt távoztak az átalakuló kéményen keresztül. A tetőn várakozó rénszarvasok egykedvűen rágcsálták a répát, miközben figyelték a jelenetet. A Mikulás igazán odaadó munkaerőként először a zsákját dobta fel a szánra, ezzel viszont időt vesztett. A férj beérte, és óriási erővel a földre vitte. Magasba lendült a karja, a konyhakés pengéje pedig hidegen csillant meg a holdfényben. Lám-lám, milyen érdekes a sors! Az asszony hónapokig tartó unszolására, nem is olyan régen élezte meg éppen ezt a kést.- vigyorodott el magában, és lecsapott.

Mikor a férfi visszaért a nappaliba, a szeme mámoros könnyben úszott, és egy 1986-os kiadású Police 07 nevű társasjátékot szorongatott. A meredten álldogáló feleségének csak annyit mondott, hogy “egyetlen kanapé sem ér ennyit”, meg hogy “álmaim játéka volt”. Ezzel fogta magát, és lefeküdt aludni. A feleség szó nélkül követte. Soha többet nem beszéltek a dologról. 

Később együtt bosszankodtak, hogy milyen drága volt megcsináltatni a tetőt, és egyetértettek júliusban, hogy nincs is jobb a házi paradicsomnál.

Talán csak a Mikulás nem felejtette el az esetet, mert bizony ebbe a faluba három éve üresen maradnak a kis csizmák, és azóta sajnos kénytelenek a szülők maguk intézni a gyerekek ajándékát.

:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Az Író minden bosszúsága elszállt. Mosolyogva nézett maga elé. Már régen nem írt önmaga szórakoztatására. Mindig a fránya határidők, a meghatározott témák, a szerkesztői kérések, az ideális karakterszámok… 

Behívta a feleségét, és szórakozottan az ölébe ültette. - Ugye, tudod, hogy én érted simán kinyírnám a Mikulást! Írok nektek egy mesét az Öregről. Megérdemlitek. 

A feleség az Író szájába tett egy szaloncukrot, majd mosolyogva magára hagyta.