Mindig a föld illata, mert más nincs is. 

Jól ismerem, és mindig ősszel a legjobb.

Ilyenkor nagyobb igyekezettel sűrűsödünk a földbe, 

Ő pedig úgy állít sorba minket, mint jó zenekart.

Magasságot és mélységet ad, 

majd ritmust és hangulatot.

A mesteri illat pedig finoman betakar minket. 

Itt nincs jó, vagy rossz, mind hibátlanok vagyunk.

Az első időkben még nem sokat tudtam, 

de megnyugtatott, ahogy a bogarak, és a férgek

csiklandozták a combomat, 

aztán mosolyogva figyeltem, 

ahogy pici darabokat hordanak el belőlem. 

Idővel elcsendesedett minden, és otthonra leltem.

Átjárt az üres csigaházak, az összekapaszkodó

fagyökerek, az elhullott állatok finom illata.

Most már képes vagyok felfelé is figyelni.

A föld mindent átenged magán, így rajtam is.

A fiatal őz lépte olyan illatot hoz, 

mint mikor anyám felrázta a takarókat,

A felettem elrepülő szárcsa tollai között 

az apám fülcimpája mögött megülő illatot érzem.

Az akác illata a húgom apró tenyerének illatára emlékeztet.  

Régóta érzem, hogy minden egyes falevél 

más aromát hagy itt nekem, mikor lehullik fölém. 

Mégis jobban szeretem a lentről jövő világ illatát.

Ma újra felélénkült minden.

Talán hét éve járhatott itt utoljára.

Időnként újra megteszi.

Olyankor érkezik valaki új.

Ne higgyétek, hogy a sikolynak, 

vagy az utolsó leheletnek nincs illata,

hogyne lenne!

De nem szörnyű, inkább csak olyan

erős élet szaga van.

A vér még él, mikor a földre fröccsen.

Pár pillanatig érezni, ahogy a szív

pulzálásának megszűnését

nem akarja megérteni.

Aztán már nem ágál senki, és semmi.

Egy darabig az új érkezőé a főszerep.

Először izgalmasan édeskés illatot áraszt,

aztán a föld lassan elringatja, és magába fogadja.

Már egészen sokan vagyunk. 

Mindig, és mindenki megtalálja a helyét.

Egy ideje megérintett az utánam jövő.

Most már nehezen tudni mi az enyém, és mi az övé.

Talán idővel eggyé válunk, és együtt haladunk tovább.

Habár mostanában mintha elvágyódnék.

Sokszor súlytalannak érzem magam.

Néhány szemcse belőlem már útra is kelt.

Az őszi eső megtisztít, és átmos más helyekre.

Remélem hamarosan felkap a szél is, és az

utca poraként beleszagolhatok majd anyám hajába.