(ötlet: Oravecz Imre: Írod c. műve)
Írod, hogy nem tudod, és még gondolkozol, mert sok bajod okozója voltam én már, hiába mondom neked, hogy mindig is te voltál az etalon, és később is téged kerestelek mindenkiben, csak egy kicsit feljavított verzióban, de most dicsérlek, hogy önmagadtól is milyen szépen feljavultál, az idő megtette veled azt, amit én nem voltam képes akkor kivárni, de te ezt a vallomást most végképp nem tudod hova tenni, persze tulajdonképpen egy kicsit elégtétel számodra, közben meg eléggé sértő is, amúgy meg menjek a fenébe, hogy most jönnék vissza, mikor mindent újra felépítettél, és jól vagy, nem hiszed el nekem, hogy bízhatsz bennem, tudod, hogy nem tettem semmi rosszat anno, az hét éve csak egy szimpla könnyes-gyönyörű szakítás volt, de azért mégis kibeleztelek, majd előtted ettem meg a darabjaidat. Hiába mondom neked, hogy akkor még szinte gyerekek voltunk, és pont akkor nyílt ki a világ, én meg képtelen voltam bezárni egy másikat miattad, te amúgy szeretnél nekem hinni, egyébként azóta sem jött senki az életedbe, akit komolyan vettél volna, bár utánam már nem is igazán érdekelt téged ez az egész szerelmesesdi, felesleges cirkusz az egész.
Írod, hogy nagyon szépek az emlékek, érzed még a lusta reggeleink illatát is, és eszedbe jutott az első csók, ami neked tényleg az első volt, és hogy én teljesen elaléltam, te pedig csak arra tudtál gondolni, hogy jesszus, milyen furcsa és nyálas dolog ez. Emlékszel arra is, hogy minden közösen elfogyasztott sör címkéjéből liliomot hajtogattál nekem, én pedig gyűjtöttem őket, na jó ezt azért bevetetted más csajoknál is, és imádták, egyébként azt is tudod, hogy azért képes voltam áldozatot is hozni érted, hiszen soha nem szerettem igazán a sört, de mivel csak erre futotta, én tisztességgel megittam, a végére pedig már nem is fintorogtam tőle, és a leckét is betéve tudtam, miszerint "csak a Borsodi a Sör", és tényleg szép dolog tőlem az is, hogy ennyi év után is megőriztem azt a kendőt, amiben a kedvenc Clive Barker könyvedet ajándékoztad nekem, említed, hogy hetekig sűrű ópium füstölőben állt az egész albérlet, annak érdekében, hogy már a kendőben érezzem az átkozott, és sötét hangulatot, amit egy ilyen könyv olvasásakor illik érezni, örömmel hallottad, hogy az lett az abszolút kedvenc könyvem széles e világon.
Figyelmeztetsz, hogy ugye tudom, hogy anyádék előbb tudták, mint te, hogy újra beültünk egy sörre a HBH-ba tegnap, leadták a riadóláncot, és már az egész család az ablakban lógott, mikor szótlanul sétáltunk a buszmegálló felé, különben meg nem hiszed el, hogy megint megteszem veled, hihetetlen, hogy addig ficeregtem a sörpadon melletted, hogy muszáj volt, hogy megcsókolj, tudod, hogy élveztem a hatalmat fölötted, hiába állítom, hogy ez nem így van, és én őszintén téged akarlak, felkészítesz, hogy alapos fejmosást kapok majd az öcsédtől is, ha összefutunk, mert ő asszisztálta végig a szakítás utáni napjaidat, ó te jó ég rettenetesen sajnálod, hogy véletlenül tegnap a fenekemet is megnézted, nem akartad, sült volna ki a szemed, egyébként meg gondolkozol, hogy vajon én mit adtam neked, azon kívül, hogy nem hisztizek annyit, mint más lány, bár ha jobban meggondolod, még ez sem igaz, írod, hogy még most sem tudsz nekem mit mondani, de várjak türelemmel, és hamarosan jelentkezel.
